Egy pár órája felfedezett, kb. teherautó méretű aszteroida egyenesen a Földnek tart, Szudán területe felett lép be a légkörbe s hajnalban megsemmisül. Az esemény semmilyen veszélyt nem jelent!
Néhány órával ezelőtt, október 6-án reggel 8:30-kor (magyar idő szerint) felfedeztek egy pár méteres (kb teherautó méretű) aszteroidát. Az Arizonai Egyetem csillagdájában, Mt. Lemmon tetején dolgozó csillagászok kb. két órán át követték az égitest útját, s számításokat végeztek a látott pálya alapján.
Hasonló látvány, de sokkal fényesebb lesz az aszteroida elégése a légkörben.
Az égitest érdekessége az, hogy már felfedezésekor a Hold pályáján belül tartózkodott, s kicsivel későbbi számításokból kiderült, hogy az égitest a Föld felé tart.
Az aszteroida október 7-én, hajnali 4:46-kor Szudán északi része felett fog belépni a légkörbe, 19 fokos szögben, s a lassú, lapos röpte okán látványos tűzijátékot produkálva elég. A látványnak valószínűleg nem lesz sok szemtanúja a rendkívül gyéren lakott sivatagi vidéken.
Attól semmi esetre sem kell tartani, hogy bármilyen kár történne, hiszen az égitest teljesen megsemmisül a légkörben. A „legveszélyesebb” dolog, ami történhet, hogy hangrobbanás kíséretében semmisül meg, s ha lenne lakott, modern épületekket, üvegezett ablakokkal ellátott település a helyszínen, akkor esetleg lehet, hogy néhány ablaküveg kitörne a hangrobbanástól. (Sok mai fiatal már nem is tudja, mi az a hangrobbanás…)
Az esetleges helyiek viszont irigylésre méltóan látványos, életre szóló élménnyel gazdagodnak.
A kisbolygó a kép közepén alig észrevehető mütyürke pötty, a sávocskák a csillagok. A kamerát a kisbolygó követésére állították, vagyis együtt mozgott azzal, azért látszanak a csillagok vonalaknak. Fotó: Peter Birtwhistle, Great Shefford Observatory, Berkshire, Anglia
Sajnos hazánkból semmilyen formában nem lesz látható a belépés és a megsemmisülés. Az égitestet távcsővel lehet csak követni, de nagyon halvány, így a kíváncsi hazaiak csak abban bízhatnak, hogy talán lesz valaki véletlenül a helyszínen, aki képes megörökíteni az eseményt.
Hasonló méretű égitestek évente több alkalommal is elérik a Földet, ám ez a jelenlegi alkalom az első, hogy egy ilyen kicsinyke aszteroidát még a légkörbe lépés előtt felfedeztek. Az égitest a 2008 TC3 nevet kapta rövidke földi „életére”.
Forrás: NASA, hirek.csillagaszat.hu, Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics
Friss információként egyelőre a következőt tudom hozzátenni a cikkhez:
Az égitest mérete kicsit kisebbnek bizonyult a későbbi mérések alapján, csak kb. 3 méteres, vagyis teherautóból személyautóvá csökkent.
A KLM meteorológusa, értesülvén a várható látványosságról, felhívta a térségben repülő KLM és Air France légijáratok pilótáinak figyelmét a vérható égi tűzijátékra, s kérte, hogy lehetőség szerint figyeljenek, jegyezzék az eseményt, ha látnak valamit.
Az egyik KLM gép a megadott körzet közelében repülve egészen kis idővel a várt légkörbe érkezés előtt látott a jelzett irányban egy felvillanást, amely akár lehetett volna az aszteroida is, ám a gép elég messze volt, így azt feltételezik egyelőre, hogy csak egy nagyobb meteort látott.
Várjuk a további esetleges beszámolókat. A felvétel, kép és egyéb dokumentum beérkezése valószínűleg esélytelen, a politikailag instabil, ráadásul sivatagos vidéken esetleg néhány beduin álmát zavarta meg a felvillanás. Esetleg valamely Vörös-tenger partján álló városkából lehetséges, hogy észleltek valamit. Ha valami csoda, szerencse vagy egyéb ok folytán méágis lesz, azonnal közlöm.
Legfrissebb információk:
A fentebb említett KLM pilóta bizonyosan ezen aszteroida elégését látta, azóta meteorológiai műhold felvételek elemzéséből kiderült, hogy a helyszín valóban Észak-Szudán lakatlan vidéke volt, a találkozás pedig 2:45-kor következett be, a (katt!)
Meteosat-8 felvétele szerint, amelyen tökéletesen azonosítható a legalább 5 percen keresztül látható
villanás. A műhold 5 percenként készít felvételt, s így két képen is ott van a látvány, az adatokat elemző Jiri Borovicka (Cseh Tudományos Akadémia) szerint a műhold által vizsgált minden hullámhossszban egyaránt látható volt.
Egy infrahangos meteorfigyelő rendszer kenyai állomása is érzékelte a légkörbe érkezést, az adatainak elemzése szerint kb. 1,1 - 2,1 kilotonnás erejű volt a kis aszteroida robbanása.*
Sajnos szemtanúk beszámolója illetve földi megfigyelés továbbra sincs a látványosságról, s nagyon valószínű, hogy nem is lesz már. A becsapódás helyszíne Abu Szimbeltől délre mintegy 500km-re, déli irányban, a Núbiai-sivatag felett volt, távol minden emberi településtől. Az a néhány szerencsés sivataglakó, aki esetleg láthatta, minden bizonnyal élete legszebb tűzijátékának élményével gazdagodott.
* Hasonló méretű kis égitestek évente néhány alkalommal érik el a Föld légkörét, időnként emberi észlelések is érkeznek. Ilyen volt pl. 1993. január 19-én az olasz Lugo városa feletti meteor, amely kb. 30 kilométeres magasságban robbant fel, mintegy 14 kilotonnás energiával. Hatására lökéshullám keletkezett, amelyet szeizmológiai műszerrel is mérni lehetett, s egész Olaszország területén látták a Nap fényességét megközelítő robbanást. A Lugo-i égitest kb. kétszer akkora sebességgel érkezett az atmoszférába, mint a jelenleg tárgyalt, jóval kisebb méretű 2008 TC3. A felszínen a látványosságon kívül észlelt jelenség, hogy néhány ablak betört a robbanás lökéshullámától.
A képek (videófelvételből kerültek kivágásra) helyi idő szerint kora hajnalban készültek, Mohamed Elhassan Abdelatif Mahir készítette, s juttatta el a
Khartoum-i Egyetemre
. A kép a mai napon (november 8.) a Nap Csillagászati Képe -ként jelent meg. (
APOD - Astronomy Picture of the Day
)
A képeken látható fényes, kusza felhőszerű vonal a meteor légkörben való elégése során keletkező maradék anyag (por, égéstermék), és a légkör anyagának kölcsönhatása nyomán, a napfény hatására jön létre, a Horizont alatt tartózkodó Nap fénye már eléri, így megvilágítja azt.
Ugyanilyen színes foszlányként jelenik meg az égbolton egy kilőtt rakéta nyoma is, amelynél a hajtóműből kiramló gázokat láthatjuk, vagyis hétköznapiasan szólva a rakéta "kondenzcsíkját". Hogy ez miért nem fehér, mint a repülőké? Mert sokkal magasabban van, nem a troposzférában, s a magasabb légkörben lévő gázok és az ottani hőmérsékleti viszonyok hatására kifagyó anyagot a magasban beeső napfény elhajlása (diffrakció) színesíti meg. Ez a magasban a sztratoszférában illetve a mezoszférában történik.
A "mi" aszteroidánk esetében is a magaslégkörben látható a színes nyom, amelyet a Horiztont alatt lévő Nap világít meg, s a nyomvonalat adó mikronos mérettartományú szemcséken történik a fény elhajlása.
***
Egy darabka a megtalált meteoritok közül
A legújabb (2009.03.25.) hírek a tavaly októberi becsapódásról:
Az első megtalált töredékre mutatnak a felfedezők
A becsapódott kis aszteroida darabjait sikerült megtalálni a szudáni sivatagban! Peter Jenniskens a kaliforniai SETI Intézet / NASA munkatársa a Khartoumi Egyetem 45 hallgatóinak valamint tanárának, Dr Muawia Shaddad-nak segítségével kutatóútja során a becsapódott égitest 280 darabkáját találta meg. Több tudományos folyóiratban (pl. Nature, New Scientist, Universe Today), valamint az ENSZ veszélyes aszteroidákról, becsapódásokról még február végén Bécsben tartott értekezletén számoltak be a felfedezett darabokról.
A becsapódott darabok jelölése a Google Earth térképén, a legtöbb darab a középen látható kis piros pontok által jelölt helyen volt, a bal oldali nyíl a pályából és a becsapódásból számolt útvonalat jelzi
Az első darabkát a NASA útmutatása alapján a szudáni professzor és tanítványai lelték meg, majd ezt követően egy kb. 29 km-es területen, az aszteroida pályájából kiszámolt "vonalon" felfedeztek összesen 52 darabkát a légkörben, mintegy 37 km magasságban felrobbant aszteroidából. A kutatást tavaly decemberben, kb. két héten át folytatta 45 khartoumi egyetemista, az első héten 15 darabot, a második, december végi héten pedig 45 darabot találtak. A teljes fellelt meteorit-tömeg kb. 4,5 kg, ebben a másfél grammostól a 283 grammos példányig terjedő méretű darabok vannak.
A szétrobbant aszteroida meteoritokként földet ért darabjai
A kutatásra felsorakozott diákok
Nem könnyű feladat észrevenni a meteoritot a sivatagban...
(fotók: NASA)
Ez az első alkalom, hogy egy égitestet már az űrben és azután a Földön is tanulmányozhattunk. A meteoritdarabkák elemzése hozzásegít minket az ősi Naprendszer jobb megismeréséhez. Az aszteroida, amelyből földet értek e darabok összességében mintegy 80 tonnás volt, a légkörben könnyedén darabjaira hullva robbant fel, ezzel információt szolgáltatott bizonyos típusú aszteroidák viselkedéséről, jobban kiszámíthatóvá téve az ilyenekkel való találkozások következményeit, elősegítve a becsapódás elleni védekezési stratégia megfelelő kiválasztását is.
