A cikk a növényvilág különös "szexuális szokásairól" szól, arról, hogy miként működik a növényi szaporodás. A második rész az illatok hatalmáról szól:
Akiket az orruknál fogva vezetnek...
Egyes (trópusi) fügefajok - ilyen a szobanövényként tartott fikusz és az aszalványként árult füge - kehelyvirágzata (amely voltaképp már terméskezdeménynek néz ki) csak úgy képes megtermékenyülni, ha abba egy arra specializált fügedarázs jár.
Aprócska nőstény fügedarázs a virágzat "bejáratánál"
A fügevirág aprócska nyílásán bebújó nőstény darázs viszi a virágport, amikor bemászik s lerakná petéit, a virágportól is megszabadul. Ezt követően elpusztul (Már bemászás közben gyakran elveszíti a szárnyait is). A füge nyílása, miután a beporzás, illetve peterakás megtörtént, bezárul.
Fügedarázs odabenn
A majdan kikelő ifjú darazsak kelése úgy időzített, hogy a füge porzóinak érésekor bújnak elő, a szárnyatlan hím darazsak azonnal párzanak az ugyanott frissen kikelt nőstényekkel, majd nekilátnak kirágni magukat a virágból, odakinn hamarosan elpusztulnak.
Egy normál varrótű és a fügedarázs mérete - a nagyobbik a nőstény
A hímek rágta lyukon bújnak ki a nőstények is, eközben a testüket borító apró szőrökön megtapad a füge virágpora, amelyet magukkal visznek arra a nőivarú fügevirágra, amelyet szintén petéik lerakása céljából keresnek fel. A kis fügék különböző érési stádiumban vannak jelen a növényen, s illatukkal jelzik a nőstény fügedarazsaknak, hogy melyik virág "alkalmas" a peterakásra, s egyúttal a beporzódásra - a bibék fejlődésének megfelelő állapotában bocsát ki olyan illatanyagot, amelyet a kis darázs érzékel és vonzónak talál. A termő nőivarú virágok, (amelyekből az általunk fogyasztott gyümölcs lesz) belső felépítése viszont nem alkalmas arra, hogy abban kifejlődjenek a kis darazsak (nem is tud belepetézni a darázs, mivel tojócsöve nem elég hosszú hozzá), pusztán a megporzás idejére bújk bele, majd tehetetlenül és dolgavégezetlenül elpusztul benne. A porzós, de még fejletlen virágokban képes a fügedarázs petét rakni, a porzókezdemények mérete felel meg a darázs tojócsöve hosszának. Csak a hímivarú, ehető gyümölccsé nem növekvő virágzatban fejlődnek ki a darazsak.
Ebben nincsen darázs! Öntermékeny füge.
A mi kényes emberi gusztusunkat megnyugtatandó azok a fügék, amelyek hazánkban s a közeli mediterrán vidékeken élnek, nem is ilyen módon szaporodnak, nincs szükségük darázs beavatkozására a magképződéshez, így nem kell attól tartanunk, hogy a kertünkben érő fügékkel együtt darázsgyerekeket is megeszünk. Az aszalványban egykor élt fügedarázs-mamákról pedig el kell mondani, hogy elpusztult tetemeiket a virágzat saját maga termelte enzimekkel teljesen feloldja, mintegy megemészti, így darazsakat akkor sem eszünk, ha az aszalt tórpusi fügét kedveljük. A fügék így a darazsak illatok iránti érzékenyéségét használják ki ahhoz, hogy beporzódjanak, ám nem a magtermő gyümölcsöt sarcolják meg a darázsutódok fejlődésük során, hanem csak a porzós, hím virágokat.
Frissen kikelt és kibújó fügedarázs nőstények, a kép bal felső részén látható a lyuk (sötét húsrész), amelyet a hím rágott a nőstények kijutása céljából.
Nagyon jól szerveződött rendszer, amely képes a beporzó darazsakat is eltartani anélkül, hogy a füge termése veszélyben lenne. Egy fügedarázs mérete milliméter körüli, s ezen igazán aprócska állatok biztosítják a világ fügetermésének jelentős részét. A füge valószínűleg az ember által termesztésbe volt első növény volt sokezer éve, könnyen szaporítható (dugvánnyal, tősarjakkal), igénytelen, betegségekkel szemben ellenálló és bőven ad rendkívül tápláló gyümölcsöt. Köszönhetően a kicsinyke, illatokkal átvert darazsaknak.
Poszméhbangó
De egyes virágok ennél is tovább mennek, nem csak a saját virágillataikkal csábítanak: az őket beporzó rovarfaj nőstény egyedeinek feromonját bocsátják ki, ezzel csalogatva a hím rovart, aki persze fajtársa helyett csak egy azt utánzó virágnak udvarolhat. A hazánk flórakincsében is meglévő bangók (szintén orchideák) ezt a módszert alkalmazzák.
Egy megtévesztett hím méh...
Különféle beporzó rovarfajok nőivarú egyedének külső jegyeit és illatát magukra öltő virágok ezek, a virágra ránézve szárnyakat, mintás potrohot, csápokat, lábakat látunk mi is. Amikor a hím rovar leszáll egy ilyen virágra s "fogást keres" a nőstényének hitt növényen, addig mocorgásával magára pakolja annak pollenét. Ha egy újabb bangó megtéveszti őt, azon már le is rakja a pollenterhet, beporozva ezzel a bangót. A hasonlóság ellenére persze nem lepik el csapatostól a szerelmes legyek, méhek e bangókat, de ahhoz épp elegen látogatják a virágokat, hogy természetes körülmények közt biztosítva legyen a bangók utódlása. A bangófajok külön-külön rovarfajokra specializálódtak.
Boldogasszony papucsa
A legnagyobb virágú hazai orchideaféle, a boldogasszony papucsa a kancsókához hasonló öblös "papucsot" növesztett, amelybe igen könnyű belecsúszni, de kijutni csak úgy tud a beporzó rovar, hogy a síkos üregben, ahol csak egyetlen irányban van járható út, kimászás közben a virág ívesen föléje hajoló porzója-bibéje alatt mászik át úgy, hogy azokat a hátszőreivel végigsimítja. (A túl kicsi rovarok érintés nélkül kijutnak, a túl nagyok simán kihúzódzkodnak a papucs peremén, de a megfelelő méretű méhfajok csakis a nekik kifejlesztett "kapun" át jutnak ki.) A papucsban aprócska bibircs-szőrök vannak, ezekből a rovarok számára érzékelhető, egyeseknek vonzó illatanyag van. Több rokon faj esetében a szőrök olyan mintázatba nőnek, mint más virágok (pl. a már említett árvácska) "vezetőfényei" ez csábítja a papucs mélyébe a rovart.
A papucs belseje a sorokba rendezett szőrcsomócskákkal
A kifelé vezető utat a papucs falának áttetsző ablakai irányítják, a fény felé siető rovarok az ablakok irányában vonulnak kifelé, s így jutnak el az ivarszerveket tartalmazó kapuig. A rovarnak pedig azért nincs kedve odabenn maradni, mert semmilyen eleséget nem kínál neki a papucs, így előbb-utóbb mind kifelé vágyik. E virág egy japánban élő rokona erős gombaillatot áraszt, ezzel a gombalegyeket vonzza magához ingyen beporzóként. Az európai orchideafajok több, mint 80%-a valamilyen módon becsapással keresi a beporzóját, s nem ad cserébe semmit!
Egy orchideaméh -épp nem orchideán
Egyes dél-amerikai orchideák parfümmel ajándékozzák meg az őket beporzó fajspecifikus orchideaméheket. A hím méhek ugyanis nem táplálkozni járnak a virágokra, hanem illatanyagokat gyűjtenek speciális szervükbe - amely illatokkal később aztán a nőstény méheket igyekeznek elkápráztatni.
Mesterséges illatcsomagra gyűlő orchideaméhek
Ezen orchideaméh-fajok is szélsőségesen alkalmazkodtak, egy orchideához egy méhfaj jár. A hím méh amikor a lányokat hajtja, lábaival szétdörzsöli a speciális tartályába begyűjtött illatmintákat, amely így párologva felhőbe burkolja őt.
Parfümgyőjtő úton
Miközben a méh begyűjti a parfümadagját, a virágról a pollentokok a szokásos módon a hátára tapadnak, majd a következő virágra leszállva azt megtermékenyítik. A méh számára az illatminták begyűjtése azért fontos, mert minél inkább illatoznak, annál fittebbeknek tűnnek a nőstények "orrában".
Stanopea orchidea "csúszdája"
A Stanhopea orchideák nagyon rafinált, csavart, rendkívül csúszós mézajkaira száll le az orchideaméh, hogy beszerezze a parfümjét, természetesen nem nagyon tud haladni a síkos felületen, amely leginkább egy aquapark kanyargós vízicsúszdájához hasonlít - csakhogy ezen csúszda fölé behajol a pollentokot és a bibét tartó görbe "kar", amelyhez mindenképp hozzáér a méh csúszdázás közben. (A csúszdának még korlátjai is vannak, nehogy kiessen a méhecske.) Mintha a vízicsúszdán lecsúszó gyerek fejéről egy kar leszedné az úszósapkát, ha van rajta, s ráragasztana a fejére egyet, ha nincsen.
A csúszda felépítése, a fölé hajoló bal oldali íves elem tartalmazza a porzót és a bibét, alatta a két korlát, amely biztosítja, hogy erre menjen a méh
Az orchidea illata tehát egyszerre két teljesen különböző élőlényfaj szaporodását is szolgálja!
Picike, hazai Andrena méh egy virágban, ez a család is fontos beporzó
Egyes Andrena (a háziméhnél kisebb földiméh vagy más néven bányászméh) fajok esetében is felfedeztek hasonló esetet, ők a fentebb részletezett hazai boldogasszony papucsa (és közeli rokonai) fő beporzói; a hím Andrena méhek feromonja sok esetben tartalmazott az orchideáról hozott illatanyagot is, azt tapasztalták, hogy ezzel az illattal jelölik meg a fészkük bejáratát odacsalogatva a nőstény méhet. Más, szintén nem családban élő méhfajoknál is elő-előfordult hasonló illatminta-vétel és használat.
Nálunk kicsike szobanövény a cikász
Létezik az ősi nyitvatermők között is rovarporzású növény: a cikász, ez a legalább 250 millió éve létező faj. E méregdrága ám kicsike szobadíszként nálunk is ismert növények vadon élő, nagy termetű (felnőtt…) fajtársainak hímivarú példányai tobozvirágzatukból a pollenkibocsátás idején egy olyan illatanyagot is küldenek, amellyel a beporzást végző tripszeket csábítják. A tripsz nem csak poroz, hanem elsődlegesen eszi a pollent. Amikor a tobozvirágzatban már eleget foglalatoskodtak a tripszek, a növény cukrok és keményítők segítségével elkezdi felmelegíteni a virágát, akár 38 fok melegre is!
Parányi tripszek a cikász tobozvirágzatán
Eközben az illatanyag, amely kis mennyiségben vonzó a tripszeknek, tetemes mennyiségben kezd felszabadulni a virágból, így viszont már űző hatású a kis rovarokra, ezért azok sürgősen elhagyják a porzós cikász virágzatát. A nőivarú cikászok virágzata azonban ismét csak a sejtelmesen vonzó mennyiséget bocsátja ki, felkínálva magukat a pollennel megrakott tripszeknek, akik nagy boldogan húzódnak be, keresik (a rendkívül keskeny réseken át megközelíthető bibék közt) az illat alapján nekik járó pollen-lakomát, de mivel nem találják, némi tipródás után szépen elhagyják a nőivarú virágot - viszont az odaszállított pollen addigra már elvégezte a dolgát!
Felnőtt cikász, a mi cserepes növényeink vad változata
A cikászról nagyon hosszú ideig azt hitték, hogy szélporzású, ám pont a nőivarú virágzat igencsak zárt jellege miatt ezt el kellett vetni, s aztán felfedezték a rendkívül apró rovarokat, amelyek tömegesen lepik el a virágzás néhány évente ismétlődő időszakában a tobozokat. A cikászok tehát szó szerint az orruknál fogva vezetik ki és be virágzataikba a beporzóikat, amelyek lelépnek, ha túl forró lesz a lábuk alatt a talaj!
Kapotnyak
A múltból és a távoli, egzotikus trópusokról térjünk vissza hazánkba! A kapotnyak nevű erdei növénykének leginkább a leveleit ismerjük, hiszen ezek szép üde sötétzöld, fényes, gömbölyített vese alakú, dekoratív levelek azok, amelyeket láthatunk belőlük, a viráguk ugyanis a levél alatt, egészen közel a földhöz nyílik, ráadásnak sötétbordós-barnás színű, s jelentéktelen méretű.
Kapotnyak virága
Eléggé kérdéses a beporzása, egyes feltételezések szerint meztelencsigák, mások szerint legyek végzik - hússzínű virágai ez utóbbit indokolnák. Több rokon faja kimondottan dögszagú, ezek esetében egyértelmű a légyporzás, de a legtöbb kapotnyak-rokon esetében rejtélyes a segítő kiléte. Egy amerikai fajuk esetében erdei hangyákat vélnek valószínű beporzónak.
Nagy szádor
A szádorok élősködő növények, saját tápanyagtermelésre alkalmas klorofillt nem tartalmaznak, a szádor különlegessége részint abban rejlik, hogy parazitaként a gazdanövényükkel együtt fejlődnek, annak gyökérzetébe nő bele az adott gazdanövényre specializált szádorfaj csírázó magva, s tőle szívja el a tápanyagot, részint pedig a szádor virágzását a gazdanövény virágzása indítja be (nedvkeringésben átáramló növényi hormonok segítségével), így a két növény egyszerre borul virágba. Bár küllemükben meglehetősen különböznek, mégis némely szádornak ugyanaz a beporzó rovara, mint a gazdanövényének.
A szádor virágában felül megbúvó pollencsomók (színe általában fajonként változik)
A nagy szádor (Orobanche elatior) gazdanövénye például az imola, egyetlen poszméhfaj oldja meg a szádor beporzását, s ugyanez a poszméh az imolának is jelentős arányú beporzója.
Imola (a búzavirág is imolaféle)
Hogy éri el a szádor, hogy ne a látványos és nagy imolát válassza a méh? Olyan erős imola-illatokat bocsát ki, amelyek őt teszik vonzóbbá - az illat szintén a gazdanövény illatát utánozza le! A poszméh, ha észreveszi a szádort, hiába áll tőle egy lépésre a gazda imola, a szádort fogja választani erősebb illata miatt.
A kakaófa virágai a törzsből nőnek ki
A kakaófának apró, fehér vagy rózsaszínű, jelentéktelen küllemű virágai a törzséből nőnek ki és gombaillatot árasztanak. Beporzói gombalegyek, amelyek petéik számára keresnek megfelelő (gomba) alanyt.
Közismerten dögszagú titánbuzogány
Egyes növények se nem másik virág, sem pedig rovarok feromonjainak illatával fegyverkeztek fel, hanem átható dögszaggal. A dögök, tetemek bomló anyagán különféle rovarok, nagy többségükben legyek jelennek meg tömegesen, hogy petéiket a hatalmas fehérjeforrásba helyezzék. Sok olyan, teljesen különféle családba tartozó növény van, amely dögszaggal hívja beporzóit - a dögszag mellett pedig számos külső jegyében is bomló húsra emlékeztet.
Annóna virága
Az annóna, vagy papau gyümölcsöt hozó észak-amerikai fafajta, barnás-vörös virágai, melyek kora tavasszal nyílnak dögszagúak. Nincs is romantikusabb, mint egy dögszagot árasztó ligetben tett tavaszi séta! A legyek persze boldogan vállalkoznak e sétára, hisz a szag, amely nekünk, embereknek a romlott, ehetetlen hús veszélyeire hívja fel bűzével a figyelmünket, a legyeknek a túlélést jelenti. Azaz csak jelentené, ha nem átverés lenne… Az annónafélékhez tartozó Sapranthus - hasonlóan a kakaófához - törzsén hozza virágait, amelyek rothadt szagot árasztanak és szintén döglegyek végzik el a beporzást.
Nem horrorfilm-kellék, hanem egy élősködő dél-afrikai virág
Egy afrikai élősködő növény, a Hydnora africana egyes kutyatejfélék gyökerén telepedik meg, s amikor megfelelően nedves a talaj, virágot hajt. Virága leginkább a Dűne című film hatalmas szörnyének szájára emlékeztet, s valóban: ezzel a virág "bekapja" a legyet s más rovarokat, amelyek a belőle áradó pöceszagra gyűlnek. A virág kezdetben fogazott nyílásain átfér az érdeklődő rovar, de odabenn már kissé nehezebb dolga akad.
A virág beporzás után szétnyílik
Belül kis szemölcsök vannak, amelyek a szagot árasztják, s a rovarokat csalogatják. A rovarok a szemölcsöket eszegetik, de közben egyre beljebb csúsznak az öblös virágban, míg végül az alján landolva elérik a porzókat és a bibét. Beporzást követően a virág szétnyílik, megszűnik a pöceszag, a rovar pedig kiszabadulhat. A virág magvai édeskés ragacsban érnek be, amelyet szívesen fogyasztanak az állatok, s így terjesztik a magokat. A virág maga a bennszülöttek szerint megsütve finom édes, így ők meg azt eszik előszeretettel. (
http://www.botany.org/Parasitic_Plants/Hydnora_africana.php
)
A titánbuzogány vagy a rafflézia közismerten dögszagú virágairól oly sok helyen olvashattunk, láthattunk már ismertetőt, hogy nem írok róluk külön e cikkben. Vannak bőven kevéssé ismert növények, amelyek említést érdemelnek.
Vörösbarna hármasszirom
A vörösbarna hármasszirom (Trillium erectum) a liliomok rokona, virága sötét marhahúsra hasonlít, a szaga pedig a dögre. Beporzói döglegyek.
Keleti bűzborzkáposzta
A keleti bűzborzkáposzta (Symplocarpus foetidus) nevű szintén amerikai növény - neve önmagáért beszél - a kontyvirágfélékhez tartozik, e családban meglehetősen sok a dögvirág, így egy másik ide tartozó amerikai faj, a nyugati bűzborzkáposzta (Lysichiton americanus) is büdös.
Nyugati bűzborzkáposzta
Ez utóbbi faj - virága sárga és kimondottan szép - nem pusztán szagáról híres (hírhedt…), hanem arról is, hogy képes télen hőt termelni, s a maga által felmelegített talajon a növény körül elolvad a hó. E növény gyökerét a téli álmukból ébredő medvék béltisztíóként, hashajtóként eszik. A virág beporzói olyan rovarok, amelyek a dögök maradványait keresnék fel párzásuk és peterakásuk helyszínéül. A nyugati fajnak van egy közeli rokona, az ázsiai bűzborzkáposzta (Lysichiton camtschatcensis), amely Ázsia északkeleti vidékén él, e növény virága fehér, s émelyítő szaga van.
Foltos kontyvirág
A hazai erdők sem nélkülözik a dögszagra gyűlő legyek átverőit, nálunk a farkasalma és a foltos kontyvirág. A kontyvirág buroklevele csúszós, a dögszagra érkező légy így bejutva a virág belsejébe onnan csak akkor juthat ki, ha a beporzást követően a buroklevél lehullik.
A kontyvirág keresztmetszete
Farkasalma virágai
A farkasalma nemzetközi rokonságát (Aristolochia) jellemzi a hússzerű árnyalatok és a dögszag, a a beporzók csapdába ejtése és a rendkívül bizarr küllemű virágok sokasága.
A farkasalmából csak a megtermékenyítés után lefelé forduló virágból van szabadulásuk a legyenek
Némelyikük széttárt köpönyegű mutogatós bácsira emlékeztet, mások hatalmas, kiöltött nyelvre, vagy szaxofonra, tubára, a legtöbbük valamely hajlott csőszerűségre - ahogy a mi korsócskára emlékeztető farkasalmánk is.
Ez is farkasalma-féle, csak Dél-Amerikában
A beporzó legyek besétálnak a bejáraton, a farkasalma "korsó" lefelé irányuló szőrein becsúsznak a mélybe, s ha már ott vannak, egy darabig ki sem jutnak belőle, de ha ajándék virágporral kedveskedtek a farkasalmának s az megtermékenyült, rövid idő alatt beérnek a porzói is, a lefelé vezető szőrök egyúttal elsorvadnak, a virág a föld felé forfdul, a friss pollennel megpakolt legyek így kimászva mehetnek a következő csapdába is beporozni.
Dögszagúak még a Stapelia-félék, e dél-afrikai pozsgás növények, melyeket magyarul nemes egyszerűséggel csak dögvirágnak hívnak. Sokuk látványos, különös virága kedvelt dísznövénnyé tette őket, persze nézni kell, nem szagolni…
Talán valami különös ázsiai vallási szertartáshoz kell ez a tárgy? Nem, ez csak egy virág!
A következő csoport a Ceropegia-félék családja, magyarul fajonként változóan csillagvirág, gyertyavirág, ejtőernyővirág és hasonló nevek illetik őket, mind arra utalva, hogy szintén egy különös formavilágú családról van szó. A selyemkórófélékhez tartoznak, ilyen a sajnos hazánkban is megtelepedett özönnövény, amelynek papagájszerű termése sokak számára kedveltté tette már ezen idegen, agresszív fajt.
A selyemkóró jól ismert papagáj-termései
A Ceropegia fajok is csapdába ejtik beporzóikat, a dögszagra bemászó légy mindaddig marad odabenn, míg a megtermékenyülés határása a növény kimászást akadályozó képződményei, szőrei nem hullanak le. Rafinált virágszerkezeteik változatos és különleges, így a szaguk ellenére sokakat elbűvölnek.
Egy dolgot nem szabad elfelejtenünk, amikor a "büdös" virágokról beszélünk: a bolygó és élőlényei nem az embert, az emberi ízlést szolgálják, hanem saját érdekeiket. Ami nekünk büdös, az egy döglégynek maga a mennyország!
A cikk befejező részében néhány nem szokványos technikájú beporzóról lesz szó.
