Életének első hónapjaiban az ember(agya) megtanulja, hogy a szem által alkotott képet meg kell fordítani, valamint azt is, hogy a tárgyaknak és azok helyének a térben "mélysége" is van.
Életének első hónapjaiban az ember(agya) megtanulja, hogy a szem által alkotott képet meg kell fordítani, valamint azt is, hogy a tárgyaknak és azok helyének a térben "mélysége" is van. Másszóval a két egészséges szemmel rendelkezők a környezetüket annak mélységében is érzékelik. Más a helyzet, ha egy fényképet nézünk, mert az csak 2 dimenziójú. A tér beli látás sokkal bonyolultabb (összetettebb), mint a két szemmel látott kissé különböző kép "összedolgozása egy képpé" az agyban. Ez ugyan szükséges, de nem elégséges feltétele a térben való látásnak. Különben is a két szem által látott kép a valóságban csak közeli tárgyak esetében tér el egymástól lényegesen. Az ötvenes évek elején Budapesten egy ideig térhatású filmeket vetítettek a későbbi Filmmúzeumban. Ez úgy működött, hogy a bal szemmel "látandó" képet zöld színben, a jobbszemmel "látandó" képet piros színben vetítették és a néző a balszemével piros, a jobbszemével zöld üvegen keresztül nézett. Az így kapott képet az agy "többé-kevésbbé" térlátásúvá alakította. Nagy siker nem lett belőle, bár még ma is vannak a világon ilyen vetítések. A probléma ott van, hogy, mint fenntebb írtam ez nem elégséges, mert több tényező játszik közre.
Első tényező
A jobboldali képen a szemet mozgató izmokat láthatjuk. Ha a végtelen messzeségbe nézünk, akkor a két szem tengelye párhuzamos, mint a baloldali rajzon látható. Ha közelre egy tárgyra nézünk a két szem tengelye a tágy távolságában metszi egymást, vagyis az agy vezérli a szemek mozgató izmait, hogy mind a két szem a kiválasztott pontra irányuljon/forduljon. (A 2 pont a szem, a rövidebb 3-szög pl. egy ujság távolsága, a hosszabbik 3-szög másfél méterre lévő tárgy távolsága.) Átvitt értelemben a két szem "feszültsége" , vagyis a (párhuzamos)nyugalmi helyzettől eltérése, az egyes tárgyak távolságával arányos, amit az agy vezérel és "regisztrál"! Második tényező
Találtam egy nagyon jó animációt, igaz nem erre a célra készült, ezért a képek csak egy részét tudom felhasználni, azt viszont háromszor. Mielőtt a nyájas olvasó a kép szemlélésébe kezd, az optikáról néhány szót kell vesztegetnem. Csak azért, hogy aki nem honos benne, megértse mi látható a képen. A szemünk lencséje egy domború lencse. A lencsék fókusszal, magyarul gyújtóponttal rendelkeznek. A lencse tengelyével párhuzamosan érkező fénysugarakat a fókuszban/irányába gyűjti össze. A lencse középpontjába irányuló fénysugarak törés nélkül az eredeti irányban haladnak tovább. E két sugár találkozása alakítja ki a képet. Ahogy 60 évvel ezelőtt tanultam: ha a tárgy a kétszeres fókusztávolságon kívül van, akkor a másik oldalon az egyszeres és kétszeres fókusz távolság között fordított valóságos kép keletkezik. Íme! Mit lehet e háromrészes ábrán megfigyelni? 1. Három különböző távolságon lévő tárgyra tekintünk ( 0,4; 1,5; 500 m). 2. A beérkező fénysugarak az optikai törvényeknek megfelelően berajzolva. 3. A szemlencse görbülete (fokusztávolság) a távolság függvényében változik. Erre azért van szükség, mert a képnek az u.n."sárga-folt-ra" kell a retinán kerülni ahhoz, hogy élesen lássuk a képet. Nyugalmi állapotban a szemlencse relatív lapos, a végtelen távolságra van beállítva. Minél közelebbre tekintünk, annál domborúbbá (rövidebb fókusztávolság) alakítja a lencsét összehuzásával egy izomköteg (corpus cilare). Természetesen az agy irányításával történik az u.n. akkomodáció, amelynek rugalmassága az életkortól is függ. 4. Ha a retinán a kép helyzetét (piros pont) megfigyeljük, annak helye is függ a figyelt tárgy távolságától!
Harmadik tényező
Mindenki tapasztalhatta vonaton utazás közben, hogy a tárgyak "mozgásának" sebessége, azaz "elsuhanása" az ablak előtt a sínektől való távolságától függ. Távoli fák, épületek sokáig a látómezőben vannak, míg a közeliek nem. Hasonló a helyzet a retinán képződő képek mozgását illetően. A távoli tárgyak képei lassabban változtatnak helyet az idegvégződéseken.
Összefoglalás
Az ébren lévő személy a környezetét állandóan "szemmeltartja", vagyis szemgolyói és a szemlencsék állandó mozgásban vannak, a beérkező fényenergiának megfelelően a központi idegrendszer, az agy képezi, alakítja, módosítja, esetenként kiegészíti és "értékeli" a visszatükrözött képet. Tehát térbeli látásnál az agy nemcsak a két különböző nézetbeli információt dolgozza fel (veszi figyelembe), hanem a szemtengelyek állásából, a szemlencse görbületéből, a kép helyéről és mozgásának sebességéről nyert információkat is, valamint az előző tapasztalatokat is. Erről úgy is meggyőződhetünk, hogy egyik szemünket tartósan betakarjuk. Csak erős szellemi koncentrációval érhető el, hogy a látottakat kétdimenziós képnek fogjuk fel!
Befejezésül megadom azt a linket, amellyel remekül tanulmányozható a rövid és távollátás okai és azok kiküszöbölése a szemüveg segítségével. Ha valaki tudja szemüvegének dioptriáját, megláthatja szemének milyen eltérése okozza. Látás szemüveggel és a nélkül.
látott kissé különböző kép "összedolgozása egy képpé" az agyban. Ez ugyan szükséges, de nem elégséges feltétele a térben való látásnak. Különben is a két szem által látott kép a valóságban csak közeli tárgyak esetében tér el egymástól lényegesen.
