Ismeret Virtus - A virágok, a méhecskék, meg a madarak… 3. rész
Ismeret Virtus
Tudományos ismeretterjesztés
Keresés:
Cikk írása  |  Társalgó  |  SzerzÅ‘k  |  SzerkesztÅ‘k

Bejelentkezés  |  Regisztráció  | Olvtársaim  |  Honorárium
Ãœdvözlünk, Kedves Ismeretlen Olvasó! RSS  |  KezdÅ‘lapnak! | FÅ‘szerkesztÅ‘: Landy-Gyebnár Mónika (Ediacara)

| Címlap | Csillagászat | Földtudományok | Biológia | Emberek | Összefüggések | Természetvédelem | Tiszteletreméltó | Humor a tudományban | Leleplezzük! | Történelmünk, múltunk | Technika

Biológia

A virágok, a méhecskék, meg a madarak… 3. rész

Ediacara - 2009.03.03 18:10


A cikk a növényvilág különös "szexuális szokásairól" szól, arról, hogy miként működik a növényi szaporodás. A harmadik rész a különös növényi és állati stratégiákról, egymásra utaltságról íródott.





Akár éjjel van, akár nappal, minden időszaknak megvannak a maga nyüzsgő élőlényei. Mivel Földünk véges számú belakható hellyel rendelkezik, így a terület elosztásán kívül az idő elosztásával is gazdagítható az élővilág. A különleges körülményekhez gyakran társul specializált szerv vagy módszer. Az élőlények igyekeznek kitölteni minden lehetséges kis hézagot, így az úttörőket is gyakran szinte azonnal követi egy másik úttörő, akivel kölcsönösen előnyös avagy éppen versengő viszonyt kialakítva igen érdekes dolgok születnek.



A békakonty aprócska virága


A békakonty (ő is orchideaféle, hazai területen is élő növény) kicsike virágokat hoz, egészen érdekesen viselkedik a beporzóival. A pollenje kis tokokban van, amelyek csak akkor nyílnak fel (szinte robbanásszerűen), ha a rovar megnyomja a mézajkakon elhelyezkedő érzőszőröket - ekkor elsőként egy levegőn szinte azonnal kötő ragasztóanyag lövell ki, majd ezt rögvest követi a pollen - amely így szabályosan ráragad a rovarra.



A rovar hátára ragasztott pollencsomó a békakontyon


Elkerülendő az önbeporzást, e virágok porzói csak a pollentok kiürülése után 2-3 nappal érnek be, így korábban - saját virágporukkal - nem képesek megtermékenyülni. A ragasztott pollen viszont sokáig rajta marad a rovaron, így hatékonyabban porozhat be másik virágokat, ha azok távolabb is nőnek, vagy máskor is nyílnak.



A vanília virága


A vanília, amely egy mexikói eredetű orchideafaj egy helyi, kis termetű méhfaj (Melipona beechii) egyedei által porzódik be. A vanília virága kinyílása után mindössze néhány órán át alkalmas a megtermékenyülésre. A beporzás során a virágba bemászó méh szétfeszíti azt a kis falacskát, amely védi a bibét, így juthat be a pollen. (Ezt a méhfajt Mexikóban ráadásul háziasították is, mivel mézelő, és különösen emberbarát, ugyanis nincsen fullánkja. A vaníliát is termesztik már arrafelé sokszáz éve, az azték csokoládét már ízesítették vele.) A vaníliatermesztésben mégsem a méhek lettek a nyerők, hanem a szorgos emberi kezek.



Vanília kézi beporzása


Kis tű, hegyes pálcika segítségével benyúlva a virágba szintén eltörhető a bibe védelmét adó kis falacska, s egyszerűen csak rá kell már nyomni a pollentokot az így szabaddá tett bibére. Mivel rendkívül munkaigényes a vanília ilyen módon való termesztése, ezért sok szegény családnak biztosít megélhetést a trópusokon, hisz egyenként kell minden egyes virágot beporozni ahhoz, hogy az arasznyi termések kifejlődjenek. Tiszteljük meg a munkájukat azzal, hogy esszenciák és porok helyett valódi vaníliával ízesítjük süteményeinket!



Szerápiasz orchidea - sátor a beporzóknak esős időre


A szerápiasz orchideák nem asszonyutánzók, nem nektár lehetőségével vagy parfümmel kecsegtetnek, hanem búvóhelyül szolgálnak a rovaroknak: a virág belül szőrös, és sátorként, kapucniként borul a belemászó rovar számára. Sok rovar keres virágaikban menedéket nedves, hűvös időben, illetve éjszakánként, s eközben tapad a rovarokra a virág pollenje, s viszi majd el egy másik virágra a következő éjszakai pihenője során a rovar.
.


Muskotályzsálya virágát látogató kék fadongó, jól látható a rovar hátán a porzó és a bibe helyzete (saját fotó)


Sok virág tartja a pollenjét ragacsos csomókban, s a virágon belül úgy helyezi el a porzókat, hogy mindenképpen rátapadjon az öblös virág belsejébe belebúvó, nektárra szomjazó rovar hátára. Ezen virágokból a bibeszál hosszan kinyúlik, így a leszállni készülő rovar hátát a bibe éri el először, felszedve onnan a másik virágról hozott pollent. Ilyen növények az árvacsalánok, a zsályák, az oroszlánszáj, a gyújtoványfű, a csukóka, no meg a parazita életmódú szádorok.



A pillangós virágúak virágát csak megfelelő méretű rovar képes "lenyitni" saját súlya által


A pillangósok, mint a bükköny, a lednek, vagy a kiskertekben termesztett borsó, bab beporzásához is szükség van a rovar súlyára, a virág csak úgy nyílik fel, ha a megfelelően "kövér" rovar rászáll. Ezen virágok is rendelkeznek UV-fényben látható vezetősávokkal, amelyek a nektár helyét jelzik a méheknek. A csukott virágra azért van szüksége a növénynek, hogy beporzás nélkül ne iszogathasson belőle a kisebb rovar, csak a kellően súlyos méh jusson hozzá a jutalomfalathoz.



Poszméh a tátika nektárját rabolja - saját maga rágta lyukon át


Nem kell félteni a stratégiák "áldozatait" sem. Számos poszméhfaj lopja a nektárt oly módon a virágokból, hogy egyszerűen lyukat rág a nektárt tartalmazó virágrészbe, s már csak be kell dugnia a résen a nyelvét.



Nektárevő virágcincér kutyatejen táplálkozik (saját fotó)


A poszméhek rágta lyukakon aztán már virágcincérek és más rovarok is be-benyalintanak.



A jelzésnél látható a lyuk, amelyet a poszméh rágott


Az ilyen tolvajlás a tapasztalatok szerint szerencsére nem csökkenti a növények életképességeit, és nem találtak a magterméssel kapcsolatban sem jelentős hátrányt a kilyuggatott virágok esetében.



Pillangó pödörnyelve elektronmikroszkópos felvételen




Boglárkalepke sós verejtéket nyal a tenyeremből, ugyanígy nyalnak sókat pocsolyákból, trágyából is, valamint nektárt is a virágokból


A legtöbb esetben a pillangók is csak lopják a nektárt, hiszen hosszú lábaikkal a virágon állva, hosszú pödörnyelvükkel nyalogatva célirányosan működnek, s csak minimális felület van rajtuk, amely képes elcipelni néhány szemcsét a virág pollenjéből. A példa viszont rámutat arra, hogy milyen harc folyik a táplálékforrásokért, a szaporodás sikerességéért.



Pöszörlégy hegyes "fegyverével" (saját fotó)


Néha számunkra viccesen kinéző rovarok specializálódtak a csőszerű virágzatra, ilyen például a pöszörlégy, amelynek hosszú, hegyes szárszerve lándzsaként mered előre a dundi, szőrös testéből, aki nem ismeri e rovarlándzsa funkcióját, azt hihetné, hogy csíp vele.



Pöszörlégy kankalin hosszú virágából reggelizik, miközben szívogat, szárnyaival folyamatosan szitál, búgó hangjáról messziről észrevenni őt (saját fotó)


Pedig csak a virágokat szívogatja! A hosszú szájszerv tehát nem fegyver, hanem evőeszköz, senkit nem fog megszúrni vele.



Szender ráközelít a célra


A korábban már említett szendereknél más a helyzet, ők nem állnak a virágra, hanem röptükben nyúlnak bele, kolibriként lebegve a virág előtt, s azért lehetnek hatékony beporzók, mert az adott virággal való koevolúció során folyamatosan követték egymás fejlődését a virág nektárt tartalmazó üregének és a szender pödörnyelvének hosszában. (ugyanez a helyzet a nektárevő madarak s a kolibrik esetében is.)



Szender liliomból falatozik, a liliom kinyúló porzói a lepke "hasát" érik el


Ezen lepkecsalád adott tagja csak úgy éri el a nektárt, ha egészen közel "hajol", s eközben elvégzi a kirótt beporzási munkáját is.



A szender pödörnyelvén látható a rátapadt pollencsomó


A hosszú pödörnyelv az, amelyre a pollen rátapad, s így közvetítik hatékonyan a növények közt. A szenderek általában éjjel, illetve alkonyattól repülnek, így azon virágokkal alakult ki kapcsolatuk, amelyek éjjelenete nyílnak (ezzel kizárva az UV-érzékeny és nappal mozgó méheket a beporzók közül).



Gyakori szendercsemege a lonc illatos virága


Az éjjel nyíló virágok ezért erős illattal jelzik (de nem verik át) beporzóiknak a jelenlétüket, a gyors röptű és igen nagy távolságok (némely fajuk ezer kilométert is könnyedén berepül!!!) bejárására képes szenderek pedig mennek.



Fagyalszender táplálkozik a lustakisasszony éjjel nyíló virágán (Czekmeister Dávid fotója)


A csőszerű, világos (fehér, vajszínű, halványsárga, halvány rózsaszín ) virágok a kedvenceik, az olyan virágok, amelyeken nincs is lehetősége a rovarnak leszállni, ilyenek pl. a leander, a dohányvirág, az illatos típusú petúniák, gardénia, lonc, lustakissszony, amarillisz, egyes ligetszépe-félék, selyemakác, hogy csak azokat említsem, amelyek nálunk is élnek.



Kacsafarkú szender piros sarkantyúvirág nektátját szívja előtte szitálva, szárnyával másodpercenként többszázat verve képes lebegni, ehhez szüksége van a gyorsan felszívódó tápanyagban dús nektárra


Rengeteg virág van, amely a szenderekre specializálódott, így sok kaktusz illetve más, félsivatagi, sivatagi növény (szintén éjjel nyílnak, nehezen megközelíthető, ritkásan belakott helyen, amely ideális a nagy röptávú szendereknek).



Szender kaktuszvirágon, amelynek pamacsszerűek a porzói


Ezen virágok egy része csőszerű szerkezetű, más részük pedig a porzóit szőrös, pamacshoz hasonló csokorban növesztve érinti meg a beporzó pillét. A hazánkban élő szenderek közül leggyakrabban a nappal (illetve inkább alkonyatkor) repülő, kis méretű kacsafarkú szendert láthajuk az illatos virágok előtt lebegni és hosszú pödörnyelvükkel nektárt szívogatni, így ha ilyen látványra vágyunk, ne a nagyvirágú, élénk színű, de szagtalan petúniát ültessük, hanem a kisebb, fakóbb, de illatos virágú fajtáit.



Kisvirágú, illatos petúnia, szintén kedvelt csemege szenderek számára, ha ilyet ültetünk a kertbe, esténként biztosan találkozunk a látogatóival is.


Ritka és gyönyörű szőlőszender hazánkban is él, de nagyon kevés van belőle, jól látható vaskos, szőrös teste, amely sokakban viszolygást kelt


Sok éjjel repülő hazai szender (fagyalszender, folyófűszender, galajszender, kutyatejszender, szőlőszender, illetve a mediterrán régióból gyakori vendégként idelátogató oleanderszender, a halálfejes lepke, - e jószágok széttárt szárnyakkal 8-10 centisek is lehetnek) is ellátogathat kertünkbe, őket azonban csak akkor láthatjuk meg, ha mi is kinn töltjük az éjszakát.



Halálfejes lepke, akár 10 centis is lehet széttárt szárnyakkal, mézrabló, megtéveszti a méheket illattal és hanggal, így azok beengedik a kaptárba, ahol degeszre eheti magát. Ettől függetlenül virágon is táplálkozik ez a mediterrán vendég, aki 2000 kilométerről is elrepül hozzánk! Ha találkozunk vele, jó eséllyel egy anatóliai vendéget láthatunk.




Hársfaszender, viszonylag gyakori, nagy testű faj, az ujjamon kapaszkodik, nyáron gyakran betéved a lakásokba ő vagy valamely hazai rokona (saját fotó)


Néha betévednek a lakásba is és hatalmas méretükkel, vaskos potrohukkal, szőrös testükkel legtöbbször ellenszenvet váltanak ki az egyébként nagyon is szelíd rovarok. (Nagyon mulatságos tud lenni, ha az ember kezén mászik egy ilyen súlyos lepke, billegve-döcögve, csiklandozva.)



Dekoratív fagyalszender - szintén él hazánkban. A szenderek nevüket a hernyókori tápnövényükről kapják.



Nektárevő kolibri - nem nagyon nőnek termetesebbre az előzőekben látott szendereknél


A hasonló módszerrel dolgozó kolibrik nappal röpülnek, így ők elsődlegesen a nappal nyíló virágokat porozhatják be, miközben nektárt esznek.



A kolibri csőre - a szender nyelvéhez hasonlóan - alkalmazkodott a fogyasztott nektárt adó virág formájához


A kolibrik hátránya a szenderekkel szemben, hogy territoriális viselkedésűek, vagyis csak a saját területükön táplálkoznak, e területeket védelmezik, az oda betévedő más kolibriket elhajtják, így jóval kevéssé hatékonyak a ritkásan növő virágok esetében.



Kolibri szívogatja a törökszegfűféle virág nektárját


A kolibri számára azok a cserjék, fák számítanak fontos nektárforrásnak, amelyeken sok virág nyílik egy helyen.




Nektárevő denevér nyelvhosszát méri a kémcsőben nektárszerű oldatot kínáló kutató


Az éjjeli beporzók közt jelentős szerepet vállalnak még a nektárevő denevérek, amelyek közül nem egynek hosszú nyelve van, így juthatnak hozzá a virágok édes nedveihez. Egy három éve felfedezett, Andokban, köderdőkben élő denevérnek (Anoura fistulata, csőnyelvű nektárdenevér) a nyelve az egész testhosszánál közel kétszer nagyobb, csőszerű képződmény.



Csőnyelvű nektárdenevér kémcsővel illetve virággal


Szájba szerelt szívószála van tehát, amellyel a nyelvhosszával megegyező hosszúságú virágból szív nektárt! Ebből már azt is tudhatjuk, hogy ők is a csőszerű szerkezetű virágokat porozzák be, mégpedig a fejecskéik szőrére tapadó pollennel. E rendkívül hosszú nyelvű denevérek úgy képesek kinyújtani a nyelvüket, hogy vért pumpálnak bele, használaton kívüli állapotban pedig egészen a bordázatukig visszahúzzák.



Összehasonlító ábra a csőnyelvű nektárdenevér (balra) és más nektárevő denevér nyelvének visszahúzott állapotáról - a rózsaszínű csík a nyelv, amelyet a csőnyelvű egészen a bordái közé húz vissza, oly hosszú a nyelve!

Az alábbi linken táplálkozó nektárdenevéreket nézegethetünk:
http://www.bio.miami.edu/muchhala/Bat_Flower_Pix.html




A rövidebb nyelvű nektárevő denevérek a vaskosabb virágokat látogatják.


Denevér barátunk fejvesztve falja a nektárt


Csak mert helyes :-)




A jellegzetes afrikai tájkép nem elképzelhető akáciafa nélkül


Egyes trópusi akáciafajok hangyákkal alakítottak ki kölcsönös védelmi szerződést. A hangyák az akáciákon élnek (a tövisek belsejében fészkelnek), s az akáciára tévedő rovarokat, amelyek felfalnák a fa levelét, virágát, elzavarják marásaikkal.



Akácia tövise hangyakolóniával


Viszont nem e hangyák a fák beporzói, hanem különféle repülő rovarok (önbeporzást kizárandó). Miként oldotta meg az akácia, hogy a kötelességtudóan védelmező hangyák ne zavarják el a beporzókat?



A levél tövén látható kis púpok termelik a hangyák számára éltető nektárt


A fák a virágaiktól függetlenül, levélnyeleken növesztett kis függelékekben is termelnek nektárszerű nedveket, amellyel a hangya táplálkozik. A nap azon óráiban, amikor a beporzás lehetséges, e függelékek fokozott mennyiségben állítják elő az édes hangyacsemegét, így a hangyák ugyanakkor táplálkoznak, amikor a beporzás zajlik.



Nektárt evő hangya


A virágok csak az egyéves hajtásokon nőnek, míg a hangyacsemegét termelő részek az új, azévi hajtásokon. Más akáciafajok pedig hangyaűző illatanyaggal védelmezik a virágaik beporzóit az egyébként őket védelmező hangya-albérlőktől, amikor kinyílik a virág és várja a beporzó rovarokat, egyúttal a hangyákat taszító illatokat is kibocsát.



Fizetségül a hangyák eltávolítják az akácia támadóit - itt egy apró hernyóval közlik, hogy kívül tágasabb


Van több olyan akáciafaj is, amelynek csak a beporzásra váró virágai termelnek hangyaűző illatokat, a már megtermékenyültek nem, így a hangyavédelem a fejlődő termésekre is kiterjed, nagyobb szaporulatot biztosítva ezzel a fának.





Természetesen számos olyan élőlény, élőlényközösség van, amelyről nem esett, nem eshetett szó. A cikkekben csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy mennyivel bonyolultabb és izgalmasabb rendszer a növényi szaporodás annál, minthogy a méhecske leszáll a virágra és szorgalmasan beporozza.


Ediacara rovata (ediacara.virtus.hu)


A cikk eddigi honoráriuma: 1010 Ft. (Ez 24 óránként frissül.) (Mi ez?)

Kérjük, szerkeszd te is a Virtust. Értékeld ezt a cikket!
Mivel nem vagy bejelentkezve, most nem tudsz értékelni. Sajnos, így nem tudjuk ízlésedhez igazítani a lapot. Kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj.
Itt megtudhatod hogy működik ez az egész.
Küldd el ezt a cikket levélben!


Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.
Hozzászólások megjelenítése (8 hozzászólás)



Ki ajánlotta ezt a cikket?
Moderálást kérek



Impresszum | Médiaajánlat | Felhasználási feltételek | Segítség