Könnyű délelőtti sétán felkerestem a városunkhoz legközelebb eső hóvirágos völgyet a fényképezőgépem társaságában. Védett virágokat gyűjtöttem - fotókon.
Az első adandó alkalommal, amint a szabadnapom és az esős idő szabadnapja is egybeesett, elindultam, hogy a városunktól néhány kilométerre található völgyet felkeresve lefényképezzem a gyönyörűen nyíló hóvirágokat. Ezek a bájos, törékeny és egyszerűségüknél fogva gyönyörű virágok 2005-től élveznek védettséget hazánkban. A Galanthus nivalis - a nálunk élő kikeleti hóvirág - hazánk egyes vidékein ugyan meglepően gyakori, ezért védett voltát nehezen fogadják el az ott élők, főként, ha korábban vadon növő hóvirágokból gyűjtött rövid életű csokrocskákkal egészítették ki jövedelmüket. Őshonos virágról van szó, amely a nedves, üde ártéri ligeterdők, illetve dombvidéki, nyirkos erdők növénye, sokhelyütt kertbe is ültetik vagy a hazai faját, vagy újabban kertészeti hibridjeit is, amelyek nagyobb virágúak. Egy bizonyos: gyűjteni csak fényképen, rajzon, emlékezetben szabad! Az aprócska növényke mérgező, a benne lévő alkaloidokból a gyermekbénulás elleni gyógyszer egyik hatóanyaga készül.
Viszont nincs szebb élmény így kora tavasszal, amikor akár még kiterjedtebb hófoltokkal is találkozhatunk, mint egy kellemes séta a nyíló hóvirágok megcsodálása céljából! Így indultam én is útnak a napsütéses délelőttöt kihasználva.
Vörösbegy
Amint a város házrengetegét elhagytam, azonnal nyilvánvalóvá lett a tavasz elkerülhetetlen közelsége: a madarak hatalmas hangzavarral csicseregtek a fák közt, fészeknek való helyet készítettek elő, daloltak, tollászkodtak, sütkéreztek a langyos fényben.
Csuszka csőrében a fészek bélésének való kéregdarabbal
Egy öreg, patakparti fűzfán egy csuszka (Sitta europaea) kicsiny odúba hordott fakéreg-darabokat, bélelte a leendő fészkét. Párja ugynezen fa magasabb ágai közt figyelt, néha lejjebb repült ellenőrizni a munkálatokat. A kész fészekodú bejáratát a csuszkák sárral tapasztva leszűkítik, áprilisban költenek.
Csuszka a fészekodú mellett
Táplálékuk a fákon gyűjtött rovarokból, lárvákból áll, amelyet télen magvakkal pótolnak ki. Ismert szokásuk, hogy amikor sok táplálékot talának (mondjuk madáretetőben), szabályos gyűjteményt hordanak össze belőle, bedugdosva a magokat a fakéreg-repedésekbe, ínséges napokra készülvén.
Seregélyek
A patakpart fűzei közt seregélycsapat is tanyázott, gyönyörűen dalolva hívták fel magukra a figyelmet a téli öltözetükben még pettyes tollú, rigónagyságú jószágok. Tollaik messziről feketének hatnak, ám ha napfény esik rájuk, zöldes-lilás színekben irizálnak. Bár a szőlősgazdák kimondottan utálják e csodás madarakat, nem árt tudni, hogy tavasszal, költés ideján hatalmas mennyiségű rovart szednek össze ők is. Fészkeiket öreg fák - nyárak, fűzfák, égerek - oldalába fúrt odúkba rakják, az odúk sokszor a fakopáncsok élelemkereső munkája során készül mintegy melléktermékként.
Seregély még a pettyes téli tollruhában
Fontos tehát a seregélyeknek, hogy az elöregedő fák kivágás helyett lábon maradva még hosszú-hosszú éveken át lakhelyet biztosíthassanak számukra. Egy-egy öreg fa üregek tucatjaival szolgálhatja a seregélyek életét. A seregély talán legvonzóbb tulajdonsága rendkívüli hangutánzó képessége, különböző énekesmadarak dalaiból kölcsönzött részletek, illetve mindenféle zajok, hangok elhagyják csőrét, volt már szerencsém éhes kismacska nyávogását utánzó seregéllyel is találkozni…
A felül seregélyek járta öreg fák egyikén egy mókust pillantottam meg, gyönyörű élénkvörös bundája szinte világított a szürke fakéreg mellett, mesekönyvbe illően pamacsos füleit nagy óvatosságról tanúskodó módon mozgatta körbe, amikor észrevett, felszaladt a fa ágai közé. Megálltam alatta, s akkor láttam, hogy mancsaival egy fél diót szorít magához. Nem sokat várt, hamarosan odébbállt a fák magas ágain át-átlendülve.
Egerészölyv
Mezei pacsirta
Kiérve a fennsík lapályára mezei pacsirták ( Alauda arvensis) dalolása kísérte az utamat, a birkalegelő gyér füvéből fel-felröppenve gyönyörű és vidám énekkel teremtettek tavaszi hangulatot a még kopár, virágtalan mezőn.
Birkák legelnek a még kopár réten
Magasabban néhány egerészölyv ( Buteo buteo) körözött méltóságteljesen, szárnycsapások nélkül, a légáramlatok felhajtó erejét meglovagolva vitorláztak s figyelték fentről a tájat – némi eleség után vizslatva. A távoli erdők felett szajkók ( Garrulus glandarius) rikoltozása szállt, s egy vércsét is láttam az erdőszélen szitálni.
Öreg, több törzsű csertölgy
Hamarosan elértem a hóvirágos völgy bejáratához, ahol öreg csertölgyek álltak őrt, a leheletvékonyságú talajt göcsörtös gyökereikkel ölelve kapaszkodtak a köves hegyoldalon.
A völgy szélén álló tölgyek a pár centis talajon
Lejjebb, ahol már nem a dolomit volt az úr és tisztességes vastagságú lett a talaj, erdővé állt össze a sok fa. Párszáz méterrel beljebb megpillantottam az első hóvirágost – a nap épp akkor sütött be a fák alá, a fakóbarna avaron milliónyi fehér cseppecskeként világítottak a kis növénykék.
Hóvirágok az avarban
A napsütötte részeken szabályosan világítottak az erdő alján
Némelyik virág szabályosan átfúrja növekedésekor a leveleket
Óvatosan lépkedtem közéjük, hisz nem csak a már virágba borultakra kellett vigyázni, hanem a még növekvő bimbókra, valamint az idén virágot nem, csak levelet hajtó tövekre is, hisz jövőre ők virítanak majd. Ebből a ritkás, fiatal erdőből egy kissé távolabbi, öregebb erdőbe sétáltam át, az egykori (jó 150 éve állandó vízfolyásként megszűnt) patak völgyébe, ahol mindig hűvös és nedves a levegő, s hatalmas sziklák sorakoznak a völgy nyugati oldalán – a volt patak korábban jelentős vízhozamának munkája által bevájt mélyedés alján vezet az ösvény.
C-betűs lepke, a telet imágó alakban tölti védett helyre bújva, s az első tavaszi napsütés kicsalja őt
Ahová besütött a nap, az avaron apró pókok szaladgáltak, találkoztam egy áttelelt C-betűs lepkével ( Polygonia c- album) is, aki lomhán mozgatva szárnyait napozott a száraz leveleken. Hűvös volt még ahhoz, hogy a rovarvilág több taggal képviseltesse magát. A fák közt megszámolhatatlan mennyiségű cinege cseverészett, látni nem sokat láttam belőlük, mivel erdőben élő cinegéink nem olyan bátrak, mint városi testvéreik, s nem nagyon merészkednek közel az emberhez. Néha egy-egy megvillanó szárnyacska feltűnt az ágak magasságában, de a hangzavar, amely leginkább egy piacéhoz hasonlítható, folyamatos volt.
Salátaboglárka friss levelei - ezek még valóban jók salátába is
A távolból fakopáncsok dobolása is visszahangzott a völgy alján, a sárban vaddisznónyomok sorakoztak, s többfelé zsenge levelek bújtak ki a földből.
A fák közt s magasabban a sziklákon is csupa-csupa hóvirág volt minden! Egészen magasra, a szikla finom repedéseibe is belenőttek a virágok, ahol talaj nincs is, maximum egy kis moha.
A sziklarepedésbe benőtt hóvirágok
Ezen virág "talaja" a sziklát borító mohapárna
Sziklamászó hóvirágok
Elidőztem egy darabig a bólogató fehér fejecskéket csodálva, aztán hazafelé indultam – a közben egyre sűrűbben érkező felhők mögé a Nap is elbújt.
